Mielőtt bárki arra asszociálna, hogy micsoda fergeteges nyaram volt (igaz, olyanról is be tudnék számolni, mondjuk 15 évvel ezelőttről), azt le kell lombozzam. Az idei nyár más tekintetben sikeredett kimagaslóra. Azt hiszem, az elmúlt két hónapban végigjártam az érzelmi skála mindkét végletét és köztes lépcsőfokait. Egyesével. Idén nem nyaraltam külföldön (hacsak a szülőhazám nem számít annak), mégis egy kicsit minden zeg-zugot bejártam - lélekben. A fényképeket leginkább az emlékezetemben és szívemben raktározom - a mesterműveket újra és újra előhívom, hogy újra és újra örülhessek nekik, s csak merem remélni, hogy a rosszul sikerült emlékképeknek nem marad bennem hosszú távú lenyomata.

Idén nyáron...

• ...a nagyobbik csemetém először járt tábor(ok)ban. Sőt, habzsolta őket. Igaz, az estékre még hazajött, de kitartóan végigcsinálta mindet. Önállóan. Lételeme, hogy társaságban legyen, szabadon alkothasson, barátokat szerezzen. Mindezt olyan természetességgel teszi, hogy a gyerekkori énem sokat tanulhatott volna tőle. Az érzelmi inteligenciáját néhány felnőtt is megirigyelhetné. Büszke vagyok rá.
• ...először a kisebbik leányzóm mosolyogva játszott. Igen, az elmúlt éveinket tekintve ez nagy dolog! Órákon, nemcsak perceken át játszott, s már nemcsak velem vagy egyedül, hanem a kortársaival is. Kibújt a régi bőréből (aki végigkísért az úton, az tudja...) és a szoknyám mögül; végre el merte engedni a kezemet, kicsit bontogatta a szárnyait, miközben egész évben többet küzdött, mint mi valahányan együttvéve a családban. Ő a legnagyobb és legálhatatosabb harcos, akit ismerek. Büszke vagyok rá.
• ... először logisztikáztuk végig a nyarat dolgozó szülőkként. Nem kis fejfájást és többszöri újratervezést igénylő feladat kisakkozni az állandó gyerekfelügyeletet, de sikerült. És magamra is büszke vagyok, amiért megdolgoztam egy olyan pozícióért, amit szeretek, családbarát, rugalmas, és ahol a kollégák meglepetés szülinapi tortával és mindennapi mosollyal várnak
• ...először éreztem azt, hogy leggyőzhetetlen óriásokkal küzdök (emberekkel, intézményekkel, betegségekkel), miközeben sokszor nem tudom, melyik mesekönyv melyik történetében kéne keressem az óriás gyenge pontját. 
• ...először (és remélem, utoljára) tapasztaltam meg, milyen "tíz évet öregedni" egy óra leforgása alatt. Már szinte rutinszerűen minden nyarunkat kórházban kezdjük, de ez most más volt. Bele se merek gondolni, mi lett volna ha...
• ...több élet, kapcsolat hullott darabjaira körülöttem - igyekszem nem magamra vállalni másnak is a terhét, de azért próbálom/tam segíteni foltozni a lyukakat, amennyire tőlem telik. Mégis sokszor azt érzem, hasztalan a segítségem, s közben a saját házam táján is bőven lenne mit kisepregetni
• ...először megtapasztaltam, hogy egy igaz barát, egy üveg borral a mi kis "Dubaiunkba" menekülve többet ér minden pszichológusnál. Együtt sírunk, együtt nevetünk, együtt gyógyulunk. Hálás vagyok érte!
• ...először vittem el magammal a nagylányomat a hegyekbe. Csak mi ketten. Látva a szemében azt a tüzet és csillogást, ami az enyémben is tükröződik, amikor meglátom a Tátrát, nagyon örül a szívem, hogy egy kicsit át tudtam neki is adni abból a csodából, amit szavakkal elmondani úgysem lehet.
• ....újra megtapasztaltam a zene lélekgyógyító erejét. Az egyik megküzdési stratégiám. A zene a lelkem tükre. Felszabadító. Szeretem, a részemmé vált, és amíg élek, többé nem engedem el. 
• ...hosszú idő után először gyermeki lélekkel, pillangókkal a gyomromban vártam programokat, emberekkel való találkozásokat. Egy kicsit újra éreztem, hogy élek. Újra merek álmodni és hinni abban, hogy nem csak a megalkuvás és a lemondás útja lehet az enyém, hanem ennél sokkal több is. Még ha a módját és realitását most még nem is annyira látom.

Vége a nyárnak. Vége egy újabb fejezetnek. Most lezárok, elvarrom a szálakat, dobozolok. Örülök, emlékezek, hálás vagyok, vágyakozom. Összeszorul a szívem, feldolgozok, elengedek. 

Próbálok lélekben felkészülni és emlékeztetni magamat, hogy ideje lenne előre tekinteni, nagy levegőt venni, becsomagolni az útravalót és mozgósítani az erőforrásaimat.

Nagy mérföldkövek jönnek még.