Az ember lánya vágyakozik- talán egész életében. Amíg gyerek, öregíti a korát, csak hogy lehessen már ő is olyan, mint a nagyok. "Nagyként" férj után áhítozik, friss házasként a gólyát lesi az ablakban. Amikor meg bekopogtat, a pillangóként szerte szálló énjét próbálja újra eggyé kovácsolni:…

Amikor az utcán összetalálkozok babakocsikat tologató (főleg) anyukákkal, összeköt valami láthatatlan sorstársiasság. Ő is tudja azt, amit én, s amit még egyikünk sem tudott eddig. Valószínűleg, ő sem végzett logisztika szakon, mégis valahogyan szervezi az életét gyerekkel is. És az a gyerek felnő,…

Tegnap egy ajándékboltban járva megakadt a szemem egy "olvadó órán", amit Salvador Dali elfolyó órái ihlettek. Értettem a célzást - már jó néhány hete azt tervezem, hogy a következő blogbejegyzésem az időm (nem)menedzseléséről lesz. Azt hiszem, az eltelt pár hét, amióta utoljára írtam, sok mindent…

Szegény édes jó anyáink, akik látástól vakulásig suvickolhatták a "műsoros" pelenkákat. Még jó, hogy az én generációmnak már rendelkezésére áll több tucat egyhasználatos. Hogy ma még vannak olyan elvetemültek, akik ennek dacára folytatják elődeink eme csodálatos időrabló, bőrt tönkretevő és…

"Majd, ha anya leszel, megtudod..." - mondták az okosok. Én csak néhány hónapja ízlelgetem a szót. Megrágom, kóstolgatom, ismerkedem az ízével, kezdem kapisgálni. Kétségtelen: anya lettem. De nem csak úgy egyik napról a másikra (egyik nap bent, másik napi kint, és hopp, itt egy kis…