"Majd, ha anya leszel, megtudod..." - mondták az okosok. Én csak néhány hónapja ízlelgetem a szót. Megrágom, kóstolgatom, ismerkedem az ízével, kezdem kapisgálni. Kétségtelen: anya lettem. De nem csak úgy egyik napról a másikra (egyik nap bent, másik napi kint, és hopp, itt egy kis élőlény).

Persze, rendesen pofon vágna a rácsodálkozás, ha az anyaságot váratlanul hozná a postás: "Önnek üzenete érkezett: Holnaptól Ön visszavonhatatlanul és örökre egy új státuszba lép. Kéretik önzetlenül és maradéktalanul teljesíteni az alábbi 8562 feladatot, rendelkezni a felsorolt 152 készséggel a nap 24 órájában, röpke 20-60 éven keresztül. Aláírásával elfogadja az ismeretlen teljesítési útmutatót. Holnap kézbesítjük a 3620g-os, 54 centis csomagot. Sok sikert Anyuka!"

Hogy mikor kezdődött? Nem is tudom. Úgy tíz-tizenkét évesen, amikor megszületett bennem a vágy, hogy anya legyek. S elkezdett íródni a nagy forgatókönyv a felnőtt életemről (egy fiú, egy lány. Minimum). Igaz, több évet vártam, mint szerettem volna, de két pislantás után két rózsaszín csíkkal valósággá vált. Az első kérdőjeles hetek és a rosszullétes napokat visszaszámlálós időszak után fejbe vágott a felismerés: én már egy pocaklakóval a testemben is anya vagyok. ANYA!!! Nem kell ahhoz megvárni az első születésnapot. Nem gondoltam volna. És még mennyi mindent (nem) gondoltam volna?!:

• hogy mennyire tudok félteni egy lényt, akit még nem is ismerek, csak bennem növekszik
• hogy a hormonok hullámvasútja engem aztán nem fog hisztissé, depresszióssá, "mindenenbárholésbármikorsíróssá" tenni. Hajjajajj...
• hogy a nagy Nap, amit ezerszer lejátszottam a fejemben, nem pont úgy fog alakulni, ahogy azt megálmodtam
• hogy rám nem igaz, a "kezedbe adják, és mindent elfelejtesz" címke
• hogy a mindent elsöprő anyai szeretetet nem a gólya hozta, hanem az első pihentető éjszaka utáni együttlétek lassan, komótosan, egyre nagyobb erővel
• hogy az első oltás és vele járó láz sokkal jobban fájt az én lelkemnek, mint a lányomnak
• hogy csak gyerekkori képek alapján látom a gyermekemben a szülői géneket - egyelőre
• hogy két hétig tartó dilemmát és egy álmatlan éjszakát képes okozni a kérdés: merjem-e másra hagyni egy estére az egy hónapos babámat
• hogy önként és dalolva beálltam a mosható pelenkát használók sorába - és még élvezem is
• hogy két és fél hónapig nem ehetek, pisilhetek, zuhanyozhatok, alhatok, amikor kedvem tartja (na jó, azért ezt sejtettem)
• hogy három hónap után főzök, takarítok, varrogatok kedvemre, és nem vagyok hulla estére
• hogy ez a négy és fél hónapos mosolygombóc mennyi örömet tud okozni, és hogy az anyaság minden egyes percét szeretni fogom.

Nos, miután kiveséztem a tudatlanságomat, a következő fejezetekben lássuk, mit sikerült már megértenem az anyai lét valóságából. Most tarthatok az öt kötetes könyv első kötetének második fejezeténél. Ez kb. annyit jelent, hogy "Gratulálunk, sikeres felvételt nyertél az anyák egyetemére, és elkezdted az első szemesztert". Nem merek belegondolni, hogy lesz majd vizsgaidőszak is. De tudatosan vállaltam, és állok elébe.