Csak kapkodom a fejem. Nem is értem, mikor történt (talán két pislantás között). Nemrég még a babajelbeszéd gyümölcseit arattam, mára már szinte el is felejtettem, hogy egykor jókat pantomimeztünk együtt. Nagy mérföldkőhöz érkeztünk: Csibe elkezdett csicseregni - nem is keveset. Persze, idegen társaságában még visszabújik a babaköntösébe, és legtöbbször csendben mosolyog. De amit otthon művel... Az apjával nem győzzük mosollyal. Eljutottam arra a pontra, hogy innentől kezdve fel kell jegyeznem az aranyköpéseit. Az utókornak, magunknak, vagy jövőbeli önmagának. Annyira szívmelengető!

S íme a válogatás a mi alig két évesünk szájából:

  /Miután kiteregettük a ruhát/ 
- Hamaj végeztünk

- Most épp mit csinálsz azzal a krumplinyomóval?
- Kapajom a szöszt  /s közben a lábujjait piszkálja vele/

- Na, megyünk fürdeni?
- Nem megyünk. Később.

- Könyökömmel pukiztam /roppant egyet a könyöke/

- Anyu hazajött a kukából  /miután levittem a szemetet/

  /Az egyik esti elköszönése tőlünk/ 
- Szia Bogajam

- Nem boci tajka. /mindig tiltakozik eme gyerekdal ellen, de azért folytatja/ Oda lakni, ahol kapni

/Egy pohár tej után nyom egy cuppanóst az apja arcára, majd huncutul odavágja/ 
- Tejes puszi

És a szlovák nyelvű próbálkozásai:

- Meséld el, mit láttunk a szigeten a tóban!
- Halat, rybyt

- Keď nejde auto, akkor mehetünk

- Megmossuk a rukyt

- Duša mója /így ejti, hosszan. Az egyik népdalból vette, és random használja, bármikor/

Minden nap új meglepetéseket tartogat. Néhány kifejezést nem is értem, hol tanult. Mindenesetre lesben állok a jegyzetfüzetemmel, és alig várom a folytatást. Innentől nincs megállás :)