Néhány hete vissza-visszatérő találkozásunk mindig mosolyt csal az arcomra - és vele együtt a lelkembe is. Pillanatok alatt képes mélységekbe és magasságokba repíteni, pusztán a létezésével. És mert útjaink valamilyen oknál fogva újra és újra összefonódnak. Amolyan sorsszerű dolog ez - úgy gondolom, nem hiába jön velem szembe olyan gyakran. Dolgom van vele. Egyszerre kegyelem, ajándék, orvosság, feladat, kihívás, alázat, felelősség.

...egy nyelv, melyet az is megért, aki nem beszéli

...egy eszköz arra, hogy elmeséld azt, amire nincsenek szavak

...egy láthatatlan fonal, ami ismeretleneket, jóbarátokat, közösségeket köt össze

...egy világ, ahol rengeteg szabály létezik, mégsincsenek határai benne az érzéseknek, játéknak és kreativitásnak 

... egy időgép, mely visszarepít a régmúlt időkbe - képes felidézni akár tudattalan emlékeket vagy megszüntetni az idő múlását, a teret, a holnapot.

....egy csoda; óriási lélekformáló erő, amit, ha okosan használsz, hegyeket képes megmozgatni

 ****               ****                 ****                 ****             ****              ****

Zene. Minden nap megtapasztalom az erejét. Képes megnyugtatni a pici gyermeket, amikor az újra meghallja a pocakban oly sokszor hallott dallamot. Élvezetessé teszi a mosogatást, vasalást, bármilyen hálátlan feladatot - csak mert közben szól - hozzád szól. A nézőtérről figyelve szembesít a ténnyel, hogy a lehetetlen mégis lehetséges. A rádióból szólva újrateremti az összes érzést, ami egykor ahhoz a bizonyos dalhoz, ahhoz a fájdalmas vagy épp felemelő élményhez kapcsolódott: se perc alatt újra ott a búcsú könnye az arcodon; a következőnél ott a hátizsák a hátadon, amikor útra készen épp elindulsz életed egy nagy kalandjára, vagy épp újra tiniként torkod szakadtából üvöltöd a busz hátsó üléséről az egykori slágereket. Egy hangszer mögé bújva egyszerre változtat diákká, tanítóvá, művésszé, óriássá vagy egy nagyobb gépezet apró fogaskerekévé. És amikor énekelsz, össztelálkoznak a szemek, fülek, szívek, történetek.

A zene a szív hangja, a lélek tükre, Isten remekműve, amit ajándékul adott az emberiségnek - bárki számára elérhető, bárhol, bármikor. Ott van benned, körülötted - és rendben van, ha csak távolról hallod; teljes odaadással átéled; továbbadod; csontig hatolóan engeded, hogy átjárjon minden rezdülése; vagy nem is ismered, de nyitott vagy a befogadására. Az is lehet, hogy nem mindenkihez szegődik jóbarátként az élete során. Annyit viszont biztosan tudok, hogy mi ketten már elválaszthatatlan családtagok lettünk: jóban, rosszban, csendben, imában, táncban, lélekben.